A szakközépiskola tanulói még az 1956 -os forradalom és szabadságharc októberi évfordulója kapcsán látogattak el az emlékházba.
A dokumentumfilm-vetítés és a  tesztlapok kitöltéséhez szükséges, a kiállítási anyagban való önálló kutatás után a tanulókkal Fodor Fanni tárlatvezető kollégánk beszélte meg a Nagy Imre miniszterelnök életútjával és a magyar történelemmel kapcsolatos kérdéseket, a helyes válaszokat, illetve segített a nyitva maradt kérdések feldolgozásában is.

Bővebben

November 4-én Orbán Viktor miniszterelnök tett látogatást az Emlékházban,  Bosznia-Hercegovina  nagykövetével, ill. a mi boszniai nagykövetünkkel, valamint Vojka Dikic asszonnyal, akik elhozták Jánosi Katalin asszonynak Nagy Imre 1956 november 22-én a budapesti jugoszláv nagykövetségen őrzésre ott hagyott bőröndjét (amelyből az iratok már 2008-ban hazakerültek). Dikic asszony (már elhunyt) férje volt az akkori jugoszláv nagykövetség első titkára, s a házaspár több mint fél évszázadig őrizte a mártír miniszterelnök rájuk hagyományozott személyes tárgyát. Miután Nagy Imrét a halálos ítéleten túl még teljes vagyonelkobzás is sújtotta, igen kevés személyes tárgya maradt az utókorra, Jánosi Katalin és az Emlékház nagy örömmel és hálás szívvel fogadta a megkerült bőröndöt  -  amelyet ezentúl a kiállítás látogatói is  megszemlélhetnek majd az egyik vitrinben.

Jánosi Katalin így mesélte el a bőrönd történetét a rangos látogatóknak:
„ Mint ahogyan Önök is ismerik a történetet, 1956 november 4-éjének szörnyű hajnalán, amikor is a szovjet tankok lerohanták hazánkat és vérbe fojtották szabadságharcunkat, Nagy Imre miniszterelnök munkatársaival együtt a Parlamenthez letartóztatási paranccsal közeledő KGB-s fegyveresek elől (élve a jugoszláv legfelső vezetés felkínálta lehetőséggel, a politikai menedékjoggal) a budapesti Hősök terénél lévő nagykövetség épületébe távoztak. Nem sejtették, hogy pontosan így zuhantak az előre kitervelt csapdába. Nagyapám hazatelefonált: „Küldök értetek kocsit, gyorsan pakoljatok, igyekezzetek!” A sofőr listát is hozott Tőle, mit kell feltétlenül elvinnünk: így kerültek otthoni írásai, jegyzetei a bőröndbe, és velünk együtt a nagykövetségre. Utánunk a szovjet tankok gyűrűje bezárult a követség körül, a tankok célkeresztjében az épület, körben a tetőkön mesterlövészek voltak. (Bizonyíték erre, hogy a követség munkatársát, aki hasonlított bajuszával Nagy Imrére, ki is lőtték, meggyilkolták az ablakon keresztül)
Majd három heti ott-tartózkodás után  -  mely idő alatt súlyos politikai tárgyalások zajlódtak a felek közt  -  Kádár János személyes, írásos garanciájával (hogy bántatlanul, büntetlenül, épségben lakhelyeinkre távozhatunk) november 22-én a távozásra készülődtünk. Nagyapám az iratokkal teli bőröndöt a követségi tisztviselőkre hagyta, mondván: „Majd holnap érte küldök!” - de erre már sohasem került sor. Felszálltunk valamennyien az előállott buszokra, s pár száz méterrel odébb szovjet fegyveresek elraboltak, túszul ejtettek bennünket.
Ezután az iratokkal teli bőrönd önálló életet kezdett élni. A dokumentumokat 2008-ban a szerb állami levéltárból (teljes épségben) kaptuk vissza, de a bőröndnek nyoma veszett. Mint ma kiderült, szinte bejárta a világot a diplomata házaspárral, majd épp csak „túlélte” a jugoszláv háborút, a bombázásokat, harcokat – majd egy fogadáson derült fény meglétére, s hogy valakik Budapesten „hazavárják”, kiállításon lenne a helye.”

Köszönjük a magyar állam és a nagykövetek segítségét, s Vojka Dikic asszonynak az emléktárgy őrzését, mostani hazaszállítását, átadását!

Bővebben

Bővebben