„Magyar testvéreim! [...] Eljöttem együtt örvendezni veletek. Valóra válik a föld népének évszázados álma: azé lesz a föld, aki megműveli. [...] Ma, idestova száz esztendővel azután, hogy Kossuth apánk kibontotta a szabadságharc zászlaját, új honfoglalásra indul el a magyar föld dolgos népe, hogy birtokba vehesse ősi jussát.”

(1945. március 29. Pusztaszer)

„Tisztelt Országgyűlés! Mély megilletődéssel foglalom el ezt a helyet, ahova engem, a nép egyszerű fiát, a személyem iránt megnyilvánuló bizalom emelt. Első gondolatom, hogy ebben a magas és kitüntető méltóságban hűséggel, becsülettel és önzetlenül minden erőmet és szerény képességemet maradéktalanul a haza felvirágzásának, a dolgozó nép felemelkedésének szolgálatába állítsam. [...]

A magyar nép a felszabadulás óta fényes bizonyítékát adta élniakarásának. De nagy erőfeszítésekre csak akkor képes, ha a nemzet egységét nem bontják meg belső egyenetlenségek, ha tetterejét nem vonják el az alkotómunkától áldatlan belső küzdelmek. A magyar nép millióinak leghőbb vágya, hogy végre eljöjjön számukra az az idő, amikor becsületes munkájuknak élhetnek, és munkájuk gyümölcsét zavartalanul élvezhetik. Ez a magyar nép akarata, és szerény véleményem szerint ennek megvalósítása a tisztelt Ház legnagyobb feladata. [...] Roppant felelősséget ró ez valamennyiünkre. Szeretném, ha ezt az országgyűlés minden tagja, pártállásra való tekintet nélkül, a koalícióban és az ellenzékben egyaránt átérezné. Mert okulva a múlton, egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy ha nem hat át valameny-nyiünket a felelősségérzet a dolgozó népmilliók demokratikus törekvéseinek megvalósítása iránt, ha az egyetemes, nagy nemzeti érdekeken a kicsinyes önzés, az egyéni vagy pártérdekek lennének úrrá, ha nem a szebb jövő nemes feladatai foglalkoztatnának itt mindenkit, hanem a sötét múlt visszatérő kisérteteivel kellene viaskodnunk – munkánk meddő lenne, és ez a törtvényhozó testület nem a munka parlamentje, hanem terméketlen viták és áldatlan harcok színtere lenne, mérhetetlen kárára az országnak. [...] A demokrácia híve vagyok és éppen ezért szeretném, ha az eredményes munkához szükséges nyugodt légkört nem a házszabályok szigorával kellene biztosítanom, hanem a parlamentáris önfegyelem teremtené meg a higgadt, szenvedélymentes tanácskozás és a pártok közötti békés együttműködés alapját, ami az ország annyira óhajtott belső békéjének is előfeltétele. [...]

Tisztelt Országgyűlés! Mint a magamkorabeli emberek mondani szokták: Kenyerem javát már megettem. Túl vagyok az élet delén, amely nem kényeztetett el. Mint a nép fia, osztoztam annak bújában-bajában. De a legnehezebb időkben is a legnagyobb erőt mindig belőle merítettem. Ebben a magas méltóságban sem fogok elszakadni tőle. Igérem, hű fia leszek a hazának és önzetlen, becsületes szolgája a magyar népnek!”

(1947. szeptember 16. Parlament, házelnöki székfoglaló beszéd)