92 éves korában elhunyt kurátortársunk dr. Csoma Gyula (sz. 1932. febr. 7. Gyula - 2024. október 22.), aki 35 évig mellettünk állt, közös célunkért dolgozott velünk, végtelen tudással, türelemmel, szeretettel segített bennünket is - mint számos tanítványát. Velünk, bennünk él tovább, mint a legjobb pedagógusok, és Ő az volt. Példamutató emberi tisztessége kikezdhetetlen volt, hiányozni fog.
Isten Veled, Gyula bácsi, Isten Veled drága Tanár Úr!
Részlet önvallomásából (amely talán magyarázza is, miért szerettük őt valamennyien):
"Mi lehetne pályám summája?
Summája talán az iskola illata és zsibongása, amelyben, már a kapun belépve, otthon érzem magam. Legalábbis addig, amíg a dezodoros makulátlanság és az elektromos higiénia egyeduralma, valamint a hipokrita csend netán majd sterilizálják az iskolák légterét. Áhítatos iskolaillatot és szakrális zsibongást mentettem át emlékeimben a XX. századból ebbe az újba, bár velük együtt magammal hoztam idejemúlt dogmák tagadását és bálványozott relikviák kiűzetésének reményét is. Tudom, hogy a pátosz ma már idegen tőlünk és az anakronizmus zavaró. Mégis be kell vallanom, hogy sosem voltam képes elszakadni az iskola aureolától.
Pályám summája talán a plebejus indulat, amellyel a társadalom "lentebbi" rétegei számára is kedvező iskolarendszert és esélyegyenlítő nevelési kultúrát igényeltem, igényelek. S lehet, hogy a plebejus indulat az igazi anakronizmus, a társadalom "fentebbi" rétegeit előnyben részesítő iskolarendszer és nevelési kultúra kritikájával együtt."
