AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS 75. ÉVFORDULÓJÁN

    Az 1945 előtti feudális birtokszerkezet lebontásának, a földreformnak elkerülhetetlenségével minden korabeli szakértő, politikus és párt tisztában volt, avval egyetértett. A két világháború között több agrár-kiigazítás történt, de a kellő mértékű reform elmaradt. Így a II. világháború 1945 tavaszi befejezése után drámai gyorsasággal kellett ezügyben lépni, a fenyegető éhínség elkerülésének érdekében is. Az 1945-ös földosztás Nagy Imre nevéhez kötődik.
    A Független Kisgazdapártnak, a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és a Nemzeti Parasztpártnak is volt javaslata – de a Nagy Imre által kidolgozott kommunista-párti terv volt a legradikálisabb. Igen nehéz körülmények - háborús jóvátétel fizetése és újjáépítés – közben kellett végrehajtani a reformot. Az ország a vesztesek oldalán fejezte be a háborút, a nemzeti vagyon 40%-a elpusztult. A közlekedés veszteségei voltak a legnagyobbak, az összes Duna és Tisza-hidat felrobbantották a németek, a gyárak 90%-át kár érte, az ipari vagyon 54 %-a veszett oda. Egy lerombolt, kifosztott, éhező országot kellett újjáépíteni. Nagy Imre földművelésügyi miniszterre hárult az éhínség megakadályozása, a termelés beindítása, a városok élelmiszer-ellátásának biztosítása, a vetőmag előteremtése is.  
    A földtulajdonhoz juttatott nincstelenek történelmi igazságtételként élték meg a földosztást. A törvény értelmében 660 ezer nincstelen parasztember kapott átlagosan 5 hold földet, 150 ezren házhelyet. A nagybirtokos réteg eltűnt. Az agráriumban a kistermelők aránya 80%-ra emelkedett, ők váltak a legnépesebb társadalmi csoporttá. Az 1000 holdnál nagyobb birtokokat teljes egészükben elvették (a kártérítésről a szöveg végén). Az 1000 hold alatti úri birtokosok 100 hold, a paraszti birtokosok 200 hold, az antifasiszta ellenállók 300 hold földet tarthattak meg. A községek, egyházak és alapítványok birtokai 100 holdig mentesültek. A termőterület 35%-át vették igénybe, 60%-a egyéni birtokba, az erdők állami tulajdonba kerültek. Az 1945-ös modernizáló átalakulás legradikálisabb eleme a földreform volt.
   Nagy Imre 1920-as somogyi éveinek gyakorlati tapasztalata után az 1930-as években a Szovjetunióban komoly elméleti tudásra tett szert agrár-kérdésekben. 1944 végén dolgozta ki a földosztás koncepcióját, s az Ideiglenes Nemzeti Kormány (kommunista-párti) földművelés-ügyi minisztere lett. A földosztáson túl a termelés beindítása, az éhínség megakadályozása, az élelmiszer-ellátás biztosítása is feladata volt.
A földreformot egyetlen számottevő politikai-társadalmi erő sem ellenezte, a szinte teljes földvagyonukat elvesztő egyházak is támogatták, majd minden szereplő polgári demokratikus reformként élte meg. A végrehajtásra Országos és Megyei Földbirtokrendező Tanácsok és községi földigénylő-bizottságok alakultak. Az országban 3200 földigénylő bizottság működött, sokszor radikalizálódva, önkényesen is osztva a termőföldet. A „földéhséget” a legrövidebb idő alatt igyekeztek kielégíteni, a panaszok kezelése nem volt megfelelő. A gyors végrehajtást a termelés folytonosságának biztosítása (háborús pusztítás utáni tavaszi munkák) és az új tulajdonos gyors telekkönyvi bejegyeztetése kívánta meg - a végrehajtás módját utólag erős kritika érte. A magántulajdonba adott földek feletti rendelkezés jogát a törvény (elhanyagolás esetén elkobzást is lehetővé téve) korlátozta: 10 esztendeig nem lehetett eladni, megterhelni, az öröklés korlátozott volt.     A földosztás jogi megoldása „megváltás” és „elkobzás” címen történt. (Anyagi megváltásra azonban már nem került sor. 1990 után több kárpótlási törvény is született; az „eredeti” és az „új” tulajdonosok is kaptak anyagi ellentételezést az igénybe vett, majd államosított földekért.) Abban az időszakban, az akkori körülmények között, a legkülönbözőbb gazdasági és társadalmi veszélyek fenyegetettségében a lehetőségekhez mérten a legjobb megoldás született – még ha azóta érték is bírálatok a döntést és folyamatot.
    Nagy Imre „a földosztó miniszter” igen sokáig erős emlékezetű, pozitív képpé vált a magyar társadalomban, melynek lerombolására azóta is számtalan kísérlet zajlik.